Sivatag Bükk lábánál…
Sokan gondolják úgy – és bevallom, kezdetben én is közéjük tartoztam -, hogy a kaktuszgyűjtés csupán annyiból áll, hogy beszerzünk néhány szép példányt, télen pedig egyszerűen keresünk nekik egy hűvös sarkot, ahol nyugodtan pihenhetnek. Azonban az embert mindig érik meglepetések, mint ahogy engem is értek.
Nagy álmom, hogy az udvar hátsó részében és a kertben folytatólagosan kialakítok egy hatalmas kaktusz-kertet. Itt azonban az élet teljesen más, mint az Alföld közepén, különösen igaz ez az itteni időjárásra. Így ezen a hegyes-völgyes, dombos területen kicsit másképp kell hozzáállnom a növényeim sikeres gondozását illetőleg.
Elmondhatom, hogy a falunak egy olyan pontján élek, amely minden kétséget kizáróan tökéletes egy sziklakert kiépítésére. A házam majdnem a falu legmagasabb pontján helyezkedik el, ráadásul az egész telek teljesen déli fekvésű. Azonban hegyvidéki jellegét figyelembe véve olyan mikroklímával rendelkezik, amely néha teljesen mást produkál, mint azt az időjárás jelentésekből várni szoktam.
Ha felmegyünk az internetre, és megnézzük a kertészeti térképeket, Eger környékét általában az enyhébb, barátságosabb 7a zónába sorolják. Ez papíron azt jelenti, hogy a hőmérséklet ritkán esik -17°C fok alá – az utóbbi jó pár év enyhe telei után pedig végképp nem számítottam rá, hogy jelentősen lecsökken majd a hőmérséklet. A méréseim alapján pedig bizony-bizony, igenis befigyelhet a -20°C, vagy akár a -22°C fok is, ami már a sokkal szigorúbb 6b zónába tartozik.
Miért? Mert a falu egy kisebb völgy alján helyezkedik el. Képzeld el a völgyet úgy, mint egy hatalmas medencét, ahol télen a hideg levegő – ami nehezebb, mint a meleg levegő – éjszaka szépen „lecsorog” a hegy- vagy domboldalakról, és megáll a völgy alján. Hasonlóképpen, mint Zabar és környékére jellemző hideg légtó jelensége. Attól függetlenül, hogy ez a jelenség csak az olyan helyeken tud kialakulni, mint a bükki töbrök (pl. Mohos-töbör) vagy más zárt medencék, ahol a hideg levegő nem tud elfolyni, a hideg levegő áramlását befolyásolják az itteni domborzati tényezők. Például míg Egerben a belvárosban csak egy könnyű fagy van, nálunk itt a teknőben már jobban megreked ez a jéghideg légtömeg.
Kaktuszaimnak egyébként nem is a hidegtől kell tartaniuk, hiszen egy száraz -20 fokot sok faj vígan túlél. A bajt leginkább a nyirkosság okozza. Mivel közel a Bükk, nálunk elég sok a csapadék. A talajunk pedig igencsak agyagos, ami úgy magában tartja a vizet, mint a szivacs. Így például, ha én itt nem kezdem el idejekorán, vagyis szinte sokkal hamarabb a telelőbe cipelni a növényeimet, biztosan pusztulásra ítélem őket.
Nézzünk egy példát: ha egy kaktusz talaja télen vizes marad, bekövetkezhet a legvégzetesebb hiba: a gyökérrothadás. Télen a kaktuszok a hűvös időben pihennek, anyagcseréjük lelassul, így a felesleges víz nem párolog el, a gyökerek pedig oxigénhiány miatt rothadni kezdenek. Ezért pusztult el nálam is idén egy-két növényem, pedig lent voltak a szokásos teleltető helyiségben a szuterénben.
Valószínűleg ez esetben sem száradt ki teljesen a közegük. Így a hideg és a pára együtt egyszerűen túl sok volt nekik. Öröm az ürömben, hogy pár kisebb kaktusz volt a veszteségem idei áldozata. Nem úgy, mint a tavalyi évben, ahol 20-nál több veszteséggel zártam a teleltetési időszakot, köztük szép nagy, sőt nagyobb példányokkal.
A tervem az, hogy szelektálni fogok. Elengedem azokat a kényes, trópusi fajokat, amiknek még az alsó helyiségem +5 foka is kevés, és inkább olyan kaktuszokat fogok gyűjteni, amelyek nemcsak túlélik, de még akár élvezik is ezt az alacsonyabb téli hőmérsékletet.
Így tovább építem a sziklakertem és inkább kihasználom a telkem déli fekvését, és egy komolyabb télálló növényes kertet alakítok ki. Olyan ellenálló fajokat telepítek, mint az Echinocereusok, Opuntiák és Cylindopuntiák, Yukkák és Agavék – ezek lesznek azok, amik majd a hó alatt is csak mosolyognak a mínuszokon. Én pedig ugyanígy mosolyogva nézem majd őket, mert nincs is szebb látvány, mint amikor a zord tél után a kertben egyszerre robbannak ki a sivatag virágai a Bükk árnyékában.